Zse ok
Tóth Zsé Ferenc
A szocializmusban,1979.02.09-én, valószínűleg koraszülöttként jött világra. Ez minden bizonnyal szerepet játszott abban, hogy súlyos látássérültként kell leélnie az életét. Párnapos korában bekerült az “intézeti nevelés” rendszerébe, de édesanyja – máig ismeretlen okból – nem mondott le róla, így Ferikét nem fogadhatták örökbe. Öt testvére – két bátyja, egy öccse és két húga – van. A két fivér ugyancsak intézeti felügyelet alatt állt, de a három legkisebb testvér már csak a rendszerváltás után, az anyuka és a nagymama tragikus halálát követően került állami gondozásba, a jóval humánusabb lakásotthonos rendszerbe. Addig  az édesanya nevelte őket, az egyébként nagyon kedves nagymamájukkal együtt. Ferenc Komádiban, árva gyerekek számára fenntartott bölcsődében, majd óvodában töltötte kisgyermekkorát, hatéves korától pedig a debreceni Kettesy Aladár Általános Iskola és Diákotthonban tanult. Ez egy speciális bentlakásos intézmény volt, ahova gyengénlátó, intézeti nevelt gyermekek is jártak. Itt szinte minden évben nyert rajzpályázatot, tehetsége elsősorban linóleummetszetek, olaj- és ajtófestmények készítésében mutatkozott meg, de írt verseket és sportvetélkedőkön is eredményesen szerepelt. Szavalóversenyeken indult, színjátszó-, sakk-, ping-pong- és sportszakkörökre járt. Hetedikes korában országos sakkbajnok lett.  12 éves korában az iskolai doktornő közbenjárásával, a nyári szünetben már besegített a Magyar Máltai Szeretetszolgálat aktivistáinak, akik idős rászorulókhoz juttattak el adományokat. Kilenc évig járt a Kettesybe, mert matematikából osztályt kellett ismételnie. Abban az időben nem működött megfelelően a felügyeleti rendszer, így őt senki nem készítette fel a pótvizsgára. Itt meg kell említenünk, hogy amikor szünetek idejére haza kellett mennie, Ferit otthon nem várták ideális körülmények. Sőt rendszeresen előfordult, hogy nem volt mit enniük, és nem tudtak megfelelően tisztálkodni sem. Az aprócska, túlzsúfolt házban sem víz, sem illemhelyiség nem volt. Sokszor el is zavarták otthonról, volt hogy 14 évesen, mínusz 16 fokban kellett éjszakai szállást találnia. llyenkor lépcsőházakban, állomásokon, sikátorokban húzta meg magát.
 
 
Az általános iskola után a debreceni Povolny Ferenc Szakképző Intézetben, az akkori 108-asban folytatta tanulmányait, vízvezeték-szerelő szakirányon. Nem ő választotta ezt a szakmát, megmondták neki, hogy hova és mire jelentkezzen. Nem szerette, így másfél év után, miután otthagyta az ipari iskolát, utógondozója tanácsára beiratkozott egy szakács-cukrász iskolába, amit eredményesen el is végzett. Eközben hétvégente és az iskolai szünetekben a debreceni zsibvásárban dolgozott szemétszedőként, de váltani akart. 19 éves korában testi adottságaiból adódóan biztonsági emberként kezdett el dolgozni. Bár orvosai tiltották, beleszerelmesedett a küzdősportokba. Azt vallja, nem volt más választása, mert meg kellett védenie magát. Elvégezte a személy- és vagyonőr iskolát is. Közben egyre több balhéba keveredett. Nem volt felette sem szülői, vagy egyéb kontroll, sem példamutatás. Nem foglalkozott a jövővel, ahogy mondta, “nem volt vesztenivalóm, hisz’ nem volt semmim” – ez pedig természetesen oda vezetett, hogy egyre csak gyűltek az ügyei, amiket szórakozóhelyek biztonsági őreként szerzett magának. 
 
27 éves korában végül őt is utolérte az igazságszolgáltatás, és egy munkahelyi pofozkodás miatt (ahol könnyű sérültek voltak, köztük ő is) a bíróság másfél évre fogházba küldte. Fogadott ügyvédre nem volt pénze, pedig egyes szakmai vélemények szerint így megúszhatta volna a súlyos retorziót. Egy év után, jó magaviseletének köszönhetően szabadult az állampusztai bv-intézményből. Ez volt az a pillanat, amikor elhatározta, hogy a semmiért nem fog még egyszer ilyen helyzetbe kerülni, és a társadalom hasznos tagjává fog válni.
 
2006 szeptemberében kezdte meg az érettségire felkészítő középiskolai tanulmányait  a Baross Gábor Szakképző és Kollégiumban a felnőttképzésben.  Eközben még biztonsági emberként dolgozott, de már nyugodtabb és csendesebb helyeken.  Az érettségi után a Debreceni Egyetemen szerzett diplomát politológia szakon. Majd az Állam-és Jogtudományi Karon igazságügyből, végül pedig szociálpedagógiából szerzett mesterszakos oklevelet. Egyetemi tanulmányai közben már a Tündérkör Alapítványnál önkénteskedett, és annyira aktívnak bizonyult (a programok 90%-át őt találta ki és valósította meg), hogy idővel az alapítvány elnöke lett. Középfokú végzettséget szerzett gyógypedagógiai asszisztensként, rendelkezik pedagógus és családsegítő, továbbá kulturális rendezvényszervező végzettséggel is. 

.

Kapcsolat

Adatok

Ügyfélfogadás

Állandó Élelmiszer ügyelet